Galéria

Dul Krisztián

Kicsiny tavunk.

Csodás nyári reggel

Átszűrődő fények,

Park erdőnek lombja felől

Zeng a madár ének.

Rabul ejti az embert

Amikor azt körbe járja,

Kicsiny tavunk szépségének

Talán nincs is sehol párja!

Reggeli fény érkeztével

Takarója pára,

S a távolban épp hogy látszik

Már a nádnak szára.

S amint a horizontot

Napnak fénye átlépte,

Pára lepel fellibben

S felbolydul a nád népe.

Napfény csillan hűs vizén

Amott ring pár csónak,

Különleges idillt teremt

Az így is csodás tónak.

Millenniumi kilátón állok,

S onnan nézek szerte szét,

Hűs szellő könnyű szárnyán

Repíti hozzám sok neszét.

Kacsa mama, s kicsinyei

Vízben nagyot csobban,

Családodat óvni

Te sem tudnád jobban.

Odébb szép hal ugrott

Száz pikkely megvillant,

S mellette egy teknős

Néha fel-fel pillant.

S ott egy horgász várja

Hogy hal legyen a szákban,

Míg felettem egy harkály kutat

Kukacot a fákban.

Nagy földnyelven lépkedek

Jobbról nagy nádtenger,

Balomon a tó csillog

Megnyugszik az ember.

Földnyelv végén leülök,

Belső tóra nézek,

Míg bedőlt fűznél harcsa fordul

S amott réce fészek.

Vízi világunk nyüzsög

S mégis nyugalmat áraszt,

Gyere ki és éld meg Te is

Ha a munkád olykor fáraszt!

A természet lágy ölén

Gulyás Gábor

Horgászidő van ma, korán útra kelek,

Szeretik a halak a hajnalcsendéletet.

Darált kukorica, bot, horog a zsákban,

"Halászlevet eszünk még ma estetájban!"

Amint kiérek, felszerelem botom,

Horgom egyesen a nádas elé dobom.

Mikor megpillantom a tóparti világot,

meg-megállok s mindent megcsodálok:

Lágy szellőt szűr a fűzfa sűrű lombja,

Hűsebb itt az idő, mint a városba`.

Deres füvön csillog felkelő nap sugára,

visszhangzik a békanyáj kuruttyolása.

Természet csendje ül a páralepte tavon,

Madarak csicseregnek a színes faágakon.

Távoli tompa zaj morajlik a szélben,

Repülő csíkot fest a tengerkék égen.

Miközben merengve kémlelem a tájat,

Ha jól hallom, az amúr rágja a nádat.

pontycsapat úszik a meder közelében,

buborék-karika nő a víz ragyogó tükrében.

Lassan megy az idő, de türelmesen várok,

Néha megszólítnak a pecás jó barátok:

"Láttál-e már halat, vagy csak konzervdobozban?"

Efféle viccekkel ostromolnak sorban.

Megbeszéljük együtt a régi emlékeket,

Így múlatjuk békésen az órákat, perceket.

Nagyokat nevetünk, ugratjuk egymást,

Hirtelen a botra nézek, s azt kiáltom: "kapás!".

Botgyűrűk közt kifeszül jelzőkarikám,

majd leesik s leng a damilon lazán.

Berántok, körbehajlik botom,

Boldog leszek, ha ezt én ma kifogom.

Percekig küzdök vele, nem adja magát,

De az igazi horgász állja a szavát.

Tekerem az orsót, mert érzem, hogy fárad,

Ránézek és azt mondom: "szép ez az állat".

Nem átlagos méretű, mindenki azt kérdi:

"Mivel fogtad? Meg szabad nézni?"

Mielőtt indulok, még pár mondatot váltok,

Elteszem a halat s pakolom a zsákot.

Esteledik, tompán beszürkül az ég is,

indulok, hisz engem várnak otthon mégis.

Megörül az Asszony a nagy pontyot látva,

Így lesz a pecásnak fenséges vacsorája!

Videók:

2016. Gyereknapi horgászverseny (Katt.. a képre)

Horgásztársaink az EBRO-n horgásztak!

.